2013. március 5., kedd

9.Fejezet

Sziasztok!
Megint rengeteget késtem a fejezettel, mentségemre szóljon rengeteget kell tanulnom mostanában és mivel lovas vagyok a jó időbel vissz jön a lovas szezon is, de igyekezni fogok a részekkel ígérem!
De könyörgöm, csak egy kommentet valaki... Olyan nagy kérés lenne? =/ tudjátok nagyon elszomorító hogy senki nem ír egy árva kukkot sem... de mind 1... =/
Jó olvasást Nektek!

 
 


9.Fejezet
Barátnő?!


Maya szemszöge

4 nap telt el, mióta elhagytam a kórházat, és itthon vagyok. Eric és a haverjai éjjel nappal itt ülnek nálunk és lesik minden kívánságomat, de nem veszik észre, hogy nekem a legjobb az lenne ha hagynának élni ahogy eddig.

- Lily, ideje dolgozni velük. Ma szabad-ugrózzunk velük. 170 legyen a max ma nekik. Jó?

- Tegnap is ugrottunk, nem lesz sok nekik egymás után 2 nap is ugrálni ilyen magasságokon?

- Tegnap csak 140ig vitted őket, a versenyen 165 lesz, kell a magasság nekik, ki fogják bírni. - bátorítóan rá mosolyogtam.

- Te tudod, te ismered őket. Melyikkel kezdjük?

- Royal, Tina majd utána Big. Biggel kitartásozunk. Tegnap igen csak elszórakozta az agyát.

Felálltam az ágyról, hogy menjek segíteni neki, de amint kiegyenesedtem meg is bántam, ugyanis a törött bordám nem nagyon díjazta ezt a húzást. Mielőtt összeeshettem volna, két erős kar kapott el, majd kapott az ölébe, és ez a két kar Keviné volt.

- Na kislány, nem ugrálunk, még a végén Eric engem öl meg mert bajod esik.

- Kevin, tudok járni, nem cipelhettek 2 héten keresztül ölben. Nincs véletlenül próbátok vagy fellépésetek, vagy valami elfoglaltságotok? - bíztam abban hogy van és hogy végre nem leszek rájuk hagyatkozva. De nem így történt.

- Nincs Drága Maya, ne aggódj, tudunk rád vigyázni. Most adta ki Eric a nagylemezt és fejezte be a turnét, úgyhogy pihenőnk van jó darabig. - rám kacsintott és elindult ki a szobából.


3órvával később

Biget most melegíti Lily futószáron, Kevin és én pedig az időközben előkerült Ericcel, Alexel ültünk a pálya szélén és néztük, én néha be-be szóltam, hogy mit csináljanak. A pálya hosszú falán felépített folyosó igen hívogató volt a ló számára mert nagyon húzta felé a barátnőmet. A fiúk csak nézték a több száz kilogrammos izomtömeget, aki körbe-körbe szaladgált. Lily elengedte Big-et, és a ló már is a folyosónak rontott. Első egy kis X ugrás, majd 2 vágtára egy még csak 80centis oxer. Két körönként emeltük neki a szinteket, mire már is 155 centinél jártunk. Big most kezdte csak el élvezni, és a fiúk is csak lestek, hogy, hogy tud ekkorákat ugrani. 160 majd 165... és elértük a 170et... Emeltünk tovább... 175... 180...185... itt már Big is kezdett szuszogni, nem tudta mire ez a magasság. 190... Könnyedén vitte , de ennél magasabbat nem szeretnék mára neki. A srácok kipakolták az akadályokat, Lily addig sétált Biggel levezetés gyanánt. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy már csak arra eszméltem, hogy Eric a karjaiba kap és cipel magával a ház felé.


- Eljönnél velem egy második randira? - kérdezte miközben lerakott az ágyamra és leült mellém.

- Eric... Mért hülyítjük a rajongóidat? Mire jó ez neked és Tomnak? Mért nem valljuk be, hogy egyébként semmi sincs köztünk, csak barátság?

- Figyelj, én ezt a randit nem félrevezetésnek szánom, hanem mert tényleg randizni szeretnék Veled! Mert igazán csinos és kedves lány vagy, és megszeretnélek ismerni. - határozottan a szemembe nézett, és nekem ez igen csak jól esett. - Én nem a sajtó miatt szeretnélek nyilvánosság elé vinni, hanem mert mutogatni szeretném hogy „igen nekem ilyen gyönyörű barátnőm van” , mert igen...bevallom, szeretném ha nem csak az újságok miatt lennénk együtt, hanem a valóság miatt.

- Nézd Eric... én...én szívesen elmegyek veled randizni, de szerinted bírnánk együtt hosszútávon? Te híres énekes vagy, én pedig egy felkapott versenyző. Alig találkoznánk, és abból csak az lenne, hogy te megcsalnál engem, vagy én megcsalnálak téged ha épp találnánk jobbat a másiktól... Mennyire illek én bele a Te életedbe?

- Tökéletesen beleillesz. A találkozásokat megoldanánk...A turnét is...mindent...csak kérlek próbáljuk meg. Igazából. Mutassuk meg a világnak hogy mi igen is meg tudjuk oldani azt amit mások lehetetlennek képzelnek.

- Nem tudom Eric... tényleg... te egy nagyon helyes srác vagy, és ahogy eddig ismerlek tetszik is amit látok, de nem tudom. Nem szeretnék csalódni...

- Nem fogsz ígérem, csak egy esélyt adj, hidd el nem fogod megbánni... - kicsit közelebb ült hozzám és egyik kezével kisimított egy kósza tincset az arcomból.

- Eric...én nem tu... - nem engedte, hogy befejezzem a mondatot, ugyanis lecsapott ajkaimra. Először félve az elutasítástól, de mikor észrevette, hogy nem fogom ellökni magamtól bátrabb lett. Nyelve utat tört magának és édes táncot járt enyémmel. Kis idő múlva pihegve váltunk szét, és én nyakába fúrtam arcomat.

- Ne mondd, hogy te nem érzel semmit, kérlek. Ha így volna, most nem csókoltál volna vissza.

- Nem fogok neked hazudni, de ha...

- Ha meg mered bántani a húgomat, komolyan Eric, akármennyire is összehaverkodtunk az elmúlt napokban, beverem a képed. - lesett be a bátyám a szobám ajtaján és vigyorgott Ericre.

- Nem fogom haver...nem fogom...

Csillogó szemekkel nézett rám, és választ várt. Megvártam míg a tesóm elballag és újra csak mi leszünk Ericcel. Félve ránéztem, és bátorítóan rámosolyogtam, mire Ő magához húzott és megölelt. Fejemet újra vállába fúrhattam, és a nyakába pusziltam, amibe Ő beleborzongott. Azt hiszem nem fogok csalódni benne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése