8.Fejezet

Sziasztok!
Neharagudjatok, hogy ilyen nagyon sokat kellett várni az új részre, de rengeteg problémám volt az elmúlt időszakban, ami mellett nem voltam képes írni. :( De most újult erővel itt vagyok 2 hetente szereném a frisst hozni nektek! :) De örülnék neki ha kommentelnétek is!!! Mert így nem tudom , van e értelme még tovább írnom az egészet.

8.fejezet

A baleset...

Eric szemszöge

Maya nagyon jól ment a versenyen, délután haza is értünk, elpakoltak a lányok, minket addig beküldtek a házba. Maya amióta hazaért azt hajtogatja, hogy hulla fáradt, viszont van még 3 ló akikkel ma dolgoznia kell. Nehezen, de többszörös túlerővel lebeszéltük a további 3 ló lelovaglásáról és felküldtük a szobájába pihenni, mi pedig a srácokkal hozzám, hazajöttünk.

Másnap délelőtt

Már a konyhában ültem, mikor megcsörrent a szobában a mobilom. Berohantam érte, és mint láttam nem kellett volna sietnem, csak Alex volt az.

- Mindjárt indulok Alex, 10-15 perc és ott vagyok érted. - ezzel kezdtem, ugyanis megígértem neki hogy mielőtt mennék Mayáékhoz, felveszem őt is.

- A kórházban vagyok Eric! Maya megsérült, és az orvosok nem mondanak semmit. - hadarta el haverom egy szuszra.

- Máris ott vagyok!

Ezzel letettem a telefont és már rohantam is a kulcsaimért. Rekord idő alatt értem a kórházba, és mentem oda az információs pulthoz. Megmondták, hogy a 3. emeleten van, a 307-es szobában. Amilyen gyorsan csak tudtam mentem is fel, mire az emeletre értem, már látni lehetett a fényképezők villanását a szoba ajtajából. Újságírók és egyéb fotósok. Nagy léptekkel mentem feléjük és kisebb nagyobb erőfeszítésembe került eljutnom az ajtó küszöbéig ahol 3 rendőr állt, és fogták fel a fotósokat. Engem beengedtek, persze fel is ismertek rögtön, de most ez volt a legkisebb bajom. Bent volt a szobában Alex, Kevin, és Lily. Maya üres tekintettel félig ülve félig fekve a kórházi ágyban. Mellé léptem és leültem az utolsó kis székre mellette.

- Mi történt Maya? - ránéztem, de csak fájdalmat láttam a szemében amikor Ő is rám nézett, de csak megrázta a fejét , és újra maga elé bámult.

- Harry-vel felbuktak gyakorlás közben, és a ló ráesett, konkrétan maga alá temette őt. - nézett rám Lily.

- Hogy estek el? - alig akartam elhinni, tegnap még repültek az akadályok felett, ma meg ez történik.

- Egy teljesen jó kis pályát tett fel maguknak Maya, 130 magasra, amekkora a versenyen is volt. Azt mondta ha már az ő lovaival gyakorolt, és végzett is, akkor még felül Harryre is, hogy távolságot tanítson neki. De az a távolság nem jött be a tripple bar-nál, és … - itt elakadt a szava, és sóhajtott egyet. - és Harry nem hallgatott rá, csak ment a bolond fejével, hamar ugrott el, nagyon hamar, és beleugrott az akadályba, elvesztette ő is az egyensúlyát és elesett, Maya pedig alá esett. Elájult, és borzasztó rendellenes pózban feküdt a földön mikor Harry felállt róla. Azt hittem sokkal nagyobb lesz a baj, mint ami eredetileg van most.

- Mit mondtak az orvosok? - Maya-t néztem, de ő csak bámult maga elé továbbra is.

- Három bordája eltört, a jobb bokája megzúzódott, és a jobb válla is kiugrott. Nem akarják engedni az orvosok a válogatóba.

- Én sem szívesen engedném el, a bordatörés nem játék. - a mondat második felénél végig simítottam Maya karját, mire rám nézett könnyes szemmel.

- Nem döntheti el senki helyettem, hogy hová megyek és hogyan. Erre vártam egész életemben, nem adom fel egy ilyen sérülés miatt! - nyöszörögte, fogait összeszorítva.

- Ebben igazad van, nem dönthet helyetted senki, de te sem gondoltad ezt most komolyan. - kérlelő szemeket meresztettem rá.

- De Eric, ez komoly, Lily majd dolgozik a lovakkal, szabadugróban majd ugranak is. Jók lesznek a versenyre, és én is rendbe jövök addig.

- Nem gondolhatod komolyan Maya! Ne légy ilyen bolond, hogy ilyen sérülésekkel te, elmész a döntőre! Ki van zárva! A szüleied se engednék meg szerintem, és én sem engedem! - mélyen a szemébe néztem, és komoly hangon mondtam végig ami neki céloztam.

- Miért Eric?! Ki vagy te nekem hogy megtilts nekem bármit is?! Csak azért „járunk” mert a menedzsered nem akart köréd balhét vagy egyéb felhajtást. Vagy erre már nem emlékszel? - ez most kicsit szíven ütött, de részben igaza is van, részben pedig feldúlt és elkeseredett. Védekezik az ellen, ami nyilvánvaló.

A szobában fogni lehetett a csendet, és a feszültséget. Pár perc múlva a többiek kimentek a szobából és csak ketten maradtunk Mayával. Ő még mindig csak nézett maga elé, könnyes szemekkel. Megértem Őt...egy álma törne ketté, és az egész eddigi munkája, ha nem mehetne a versenyen, de magára is gondolnia kéne, az Isten szerelmére. Nem akarom, hogy baja legyen, de azt sem hogy szenvedjen. Kompromisszumot kötök vele.

- Nézd Maya, mi lenne ha megegyeznénk valamiben?

- Mégis miben? Hogy a média előtt még feleségül is elveszel, csak hogy „megvédhess” a válogatott verseny elől? Ki van zárva. - sekélyesen felkacagott, fájt neki, minden mozdulat.

- Vicces kislány. De nem, bár ha gondolod megejhetjük a későbbiekben az esküvőt is. - kacsintottam rá pimasz mosollyal az arcomon. - De egyébként, mi lenne ha te a verseny napjáig veszteg maradnál és gyógyulnál, és ha még akkor is úgy érzed, hogy menni akarsz mész...már ha az orvosok is bele egyeznek, bár nem szeretnénk, hogy bajod essen...ha nem leszel jobban, és ezt a dokik is igazolják akkor halasztod, mert az életeddel játszol!

- Az esküvőt inkább halasszuk, a rajongóid megölnének életem. - ravasz mosolyra húzódott a szája, de nem mert mellé felkacagni, a bordáinál hasogató fájdalom miatt. - Az ajánlat megfontolandó, de megnézni a lovakat megnézhetem ha dolgoznak! Ez a egy plusz kikötésem van.

- Rendben, viszont akkor mindig lesz melletted valaki, mert a lábadat nem lehet terhelni...és... - itt félbe vágott.

- Jó Eric , már megadtam magam, belementem, a többi csak részletkérdés.

Angyali mosolyt küldött felém, de a szemei szomorúak voltak. Meglátjuk mi lesz az eredménye, a mi kis megállípodásunknak.