2013. március 5., kedd

9.Fejezet

Sziasztok!
Megint rengeteget késtem a fejezettel, mentségemre szóljon rengeteget kell tanulnom mostanában és mivel lovas vagyok a jó időbel vissz jön a lovas szezon is, de igyekezni fogok a részekkel ígérem!
De könyörgöm, csak egy kommentet valaki... Olyan nagy kérés lenne? =/ tudjátok nagyon elszomorító hogy senki nem ír egy árva kukkot sem... de mind 1... =/
Jó olvasást Nektek!

 
 


9.Fejezet
Barátnő?!


Maya szemszöge

4 nap telt el, mióta elhagytam a kórházat, és itthon vagyok. Eric és a haverjai éjjel nappal itt ülnek nálunk és lesik minden kívánságomat, de nem veszik észre, hogy nekem a legjobb az lenne ha hagynának élni ahogy eddig.

- Lily, ideje dolgozni velük. Ma szabad-ugrózzunk velük. 170 legyen a max ma nekik. Jó?

- Tegnap is ugrottunk, nem lesz sok nekik egymás után 2 nap is ugrálni ilyen magasságokon?

- Tegnap csak 140ig vitted őket, a versenyen 165 lesz, kell a magasság nekik, ki fogják bírni. - bátorítóan rá mosolyogtam.

- Te tudod, te ismered őket. Melyikkel kezdjük?

- Royal, Tina majd utána Big. Biggel kitartásozunk. Tegnap igen csak elszórakozta az agyát.

Felálltam az ágyról, hogy menjek segíteni neki, de amint kiegyenesedtem meg is bántam, ugyanis a törött bordám nem nagyon díjazta ezt a húzást. Mielőtt összeeshettem volna, két erős kar kapott el, majd kapott az ölébe, és ez a két kar Keviné volt.

- Na kislány, nem ugrálunk, még a végén Eric engem öl meg mert bajod esik.

- Kevin, tudok járni, nem cipelhettek 2 héten keresztül ölben. Nincs véletlenül próbátok vagy fellépésetek, vagy valami elfoglaltságotok? - bíztam abban hogy van és hogy végre nem leszek rájuk hagyatkozva. De nem így történt.

- Nincs Drága Maya, ne aggódj, tudunk rád vigyázni. Most adta ki Eric a nagylemezt és fejezte be a turnét, úgyhogy pihenőnk van jó darabig. - rám kacsintott és elindult ki a szobából.


3órvával később

Biget most melegíti Lily futószáron, Kevin és én pedig az időközben előkerült Ericcel, Alexel ültünk a pálya szélén és néztük, én néha be-be szóltam, hogy mit csináljanak. A pálya hosszú falán felépített folyosó igen hívogató volt a ló számára mert nagyon húzta felé a barátnőmet. A fiúk csak nézték a több száz kilogrammos izomtömeget, aki körbe-körbe szaladgált. Lily elengedte Big-et, és a ló már is a folyosónak rontott. Első egy kis X ugrás, majd 2 vágtára egy még csak 80centis oxer. Két körönként emeltük neki a szinteket, mire már is 155 centinél jártunk. Big most kezdte csak el élvezni, és a fiúk is csak lestek, hogy, hogy tud ekkorákat ugrani. 160 majd 165... és elértük a 170et... Emeltünk tovább... 175... 180...185... itt már Big is kezdett szuszogni, nem tudta mire ez a magasság. 190... Könnyedén vitte , de ennél magasabbat nem szeretnék mára neki. A srácok kipakolták az akadályokat, Lily addig sétált Biggel levezetés gyanánt. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy már csak arra eszméltem, hogy Eric a karjaiba kap és cipel magával a ház felé.


- Eljönnél velem egy második randira? - kérdezte miközben lerakott az ágyamra és leült mellém.

- Eric... Mért hülyítjük a rajongóidat? Mire jó ez neked és Tomnak? Mért nem valljuk be, hogy egyébként semmi sincs köztünk, csak barátság?

- Figyelj, én ezt a randit nem félrevezetésnek szánom, hanem mert tényleg randizni szeretnék Veled! Mert igazán csinos és kedves lány vagy, és megszeretnélek ismerni. - határozottan a szemembe nézett, és nekem ez igen csak jól esett. - Én nem a sajtó miatt szeretnélek nyilvánosság elé vinni, hanem mert mutogatni szeretném hogy „igen nekem ilyen gyönyörű barátnőm van” , mert igen...bevallom, szeretném ha nem csak az újságok miatt lennénk együtt, hanem a valóság miatt.

- Nézd Eric... én...én szívesen elmegyek veled randizni, de szerinted bírnánk együtt hosszútávon? Te híres énekes vagy, én pedig egy felkapott versenyző. Alig találkoznánk, és abból csak az lenne, hogy te megcsalnál engem, vagy én megcsalnálak téged ha épp találnánk jobbat a másiktól... Mennyire illek én bele a Te életedbe?

- Tökéletesen beleillesz. A találkozásokat megoldanánk...A turnét is...mindent...csak kérlek próbáljuk meg. Igazából. Mutassuk meg a világnak hogy mi igen is meg tudjuk oldani azt amit mások lehetetlennek képzelnek.

- Nem tudom Eric... tényleg... te egy nagyon helyes srác vagy, és ahogy eddig ismerlek tetszik is amit látok, de nem tudom. Nem szeretnék csalódni...

- Nem fogsz ígérem, csak egy esélyt adj, hidd el nem fogod megbánni... - kicsit közelebb ült hozzám és egyik kezével kisimított egy kósza tincset az arcomból.

- Eric...én nem tu... - nem engedte, hogy befejezzem a mondatot, ugyanis lecsapott ajkaimra. Először félve az elutasítástól, de mikor észrevette, hogy nem fogom ellökni magamtól bátrabb lett. Nyelve utat tört magának és édes táncot járt enyémmel. Kis idő múlva pihegve váltunk szét, és én nyakába fúrtam arcomat.

- Ne mondd, hogy te nem érzel semmit, kérlek. Ha így volna, most nem csókoltál volna vissza.

- Nem fogok neked hazudni, de ha...

- Ha meg mered bántani a húgomat, komolyan Eric, akármennyire is összehaverkodtunk az elmúlt napokban, beverem a képed. - lesett be a bátyám a szobám ajtaján és vigyorgott Ericre.

- Nem fogom haver...nem fogom...

Csillogó szemekkel nézett rám, és választ várt. Megvártam míg a tesóm elballag és újra csak mi leszünk Ericcel. Félve ránéztem, és bátorítóan rámosolyogtam, mire Ő magához húzott és megölelt. Fejemet újra vállába fúrhattam, és a nyakába pusziltam, amibe Ő beleborzongott. Azt hiszem nem fogok csalódni benne.

2013. január 22., kedd

8.Fejezet

Sziasztok!
Neharagudjatok, hogy ilyen nagyon sokat kellett várni az új részre, de rengeteg problémám volt az elmúlt időszakban, ami mellett nem voltam képes írni. :( De most újult erővel itt vagyok 2 hetente szereném a frisst hozni nektek! :) De örülnék neki ha kommentelnétek is!!! Mert így nem tudom , van e értelme még tovább írnom az egészet.



8.fejezet

A baleset...



Eric szemszöge

Maya nagyon jól ment a versenyen, délután haza is értünk, elpakoltak a lányok, minket addig beküldtek a házba. Maya amióta hazaért azt hajtogatja, hogy hulla fáradt, viszont van még 3 ló akikkel ma dolgoznia kell. Nehezen, de többszörös túlerővel lebeszéltük a további 3 ló lelovaglásáról és felküldtük a szobájába pihenni, mi pedig a srácokkal hozzám, hazajöttünk.



Másnap délelőtt

Már a konyhában ültem, mikor megcsörrent a szobában a mobilom. Berohantam érte, és mint láttam nem kellett volna sietnem, csak Alex volt az.

- Mindjárt indulok Alex, 10-15 perc és ott vagyok érted. - ezzel kezdtem, ugyanis megígértem neki hogy mielőtt mennék Mayáékhoz, felveszem őt is.

- A kórházban vagyok Eric! Maya megsérült, és az orvosok nem mondanak semmit. - hadarta el haverom egy szuszra.

- Máris ott vagyok!

Ezzel letettem a telefont és már rohantam is a kulcsaimért. Rekord idő alatt értem a kórházba, és mentem oda az információs pulthoz. Megmondták, hogy a 3. emeleten van, a 307-es szobában. Amilyen gyorsan csak tudtam mentem is fel, mire az emeletre értem, már látni lehetett a fényképezők villanását a szoba ajtajából. Újságírók és egyéb fotósok. Nagy léptekkel mentem feléjük és kisebb nagyobb erőfeszítésembe került eljutnom az ajtó küszöbéig ahol 3 rendőr állt, és fogták fel a fotósokat. Engem beengedtek, persze fel is ismertek rögtön, de most ez volt a legkisebb bajom. Bent volt a szobában Alex, Kevin, és Lily. Maya üres tekintettel félig ülve félig fekve a kórházi ágyban. Mellé léptem és leültem az utolsó kis székre mellette.

- Mi történt Maya? - ránéztem, de csak fájdalmat láttam a szemében amikor Ő is rám nézett, de csak megrázta a fejét , és újra maga elé bámult.

- Harry-vel felbuktak gyakorlás közben, és a ló ráesett, konkrétan maga alá temette őt. - nézett rám Lily.

- Hogy estek el? - alig akartam elhinni, tegnap még repültek az akadályok felett, ma meg ez történik.

- Egy teljesen jó kis pályát tett fel maguknak Maya, 130 magasra, amekkora a versenyen is volt. Azt mondta ha már az ő lovaival gyakorolt, és végzett is, akkor még felül Harryre is, hogy távolságot tanítson neki. De az a távolság nem jött be a tripple bar-nál, és … - itt elakadt a szava, és sóhajtott egyet. - és Harry nem hallgatott rá, csak ment a bolond fejével, hamar ugrott el, nagyon hamar, és beleugrott az akadályba, elvesztette ő is az egyensúlyát és elesett, Maya pedig alá esett. Elájult, és borzasztó rendellenes pózban feküdt a földön mikor Harry felállt róla. Azt hittem sokkal nagyobb lesz a baj, mint ami eredetileg van most.

- Mit mondtak az orvosok? - Maya-t néztem, de ő csak bámult maga elé továbbra is.

- Három bordája eltört, a jobb bokája megzúzódott, és a jobb válla is kiugrott. Nem akarják engedni az orvosok a válogatóba.

- Én sem szívesen engedném el, a bordatörés nem játék. - a mondat második felénél végig simítottam Maya karját, mire rám nézett könnyes szemmel.

- Nem döntheti el senki helyettem, hogy hová megyek és hogyan. Erre vártam egész életemben, nem adom fel egy ilyen sérülés miatt! - nyöszörögte, fogait összeszorítva.

- Ebben igazad van, nem dönthet helyetted senki, de te sem gondoltad ezt most komolyan. - kérlelő szemeket meresztettem rá.

- De Eric, ez komoly, Lily majd dolgozik a lovakkal, szabadugróban majd ugranak is. Jók lesznek a versenyre, és én is rendbe jövök addig.

- Nem gondolhatod komolyan Maya! Ne légy ilyen bolond, hogy ilyen sérülésekkel te, elmész a döntőre! Ki van zárva! A szüleied se engednék meg szerintem, és én sem engedem! - mélyen a szemébe néztem, és komoly hangon mondtam végig ami neki céloztam.

- Miért Eric?! Ki vagy te nekem hogy megtilts nekem bármit is?! Csak azért „járunk” mert a menedzsered nem akart köréd balhét vagy egyéb felhajtást. Vagy erre már nem emlékszel? - ez most kicsit szíven ütött, de részben igaza is van, részben pedig feldúlt és elkeseredett. Védekezik az ellen, ami nyilvánvaló.

A szobában fogni lehetett a csendet, és a feszültséget. Pár perc múlva a többiek kimentek a szobából és csak ketten maradtunk Mayával. Ő még mindig csak nézett maga elé, könnyes szemekkel. Megértem Őt...egy álma törne ketté, és az egész eddigi munkája, ha nem mehetne a versenyen, de magára is gondolnia kéne, az Isten szerelmére. Nem akarom, hogy baja legyen, de azt sem hogy szenvedjen. Kompromisszumot kötök vele.

- Nézd Maya, mi lenne ha megegyeznénk valamiben?

- Mégis miben? Hogy a média előtt még feleségül is elveszel, csak hogy „megvédhess” a válogatott verseny elől? Ki van zárva. - sekélyesen felkacagott, fájt neki, minden mozdulat.

- Vicces kislány. De nem, bár ha gondolod megejhetjük a későbbiekben az esküvőt is. - kacsintottam rá pimasz mosollyal az arcomon. - De egyébként, mi lenne ha te a verseny napjáig veszteg maradnál és gyógyulnál, és ha még akkor is úgy érzed, hogy menni akarsz mész...már ha az orvosok is bele egyeznek, bár nem szeretnénk, hogy bajod essen...ha nem leszel jobban, és ezt a dokik is igazolják akkor halasztod, mert az életeddel játszol!

- Az esküvőt inkább halasszuk, a rajongóid megölnének életem. - ravasz mosolyra húzódott a szája, de nem mert mellé felkacagni, a bordáinál hasogató fájdalom miatt. - Az ajánlat megfontolandó, de megnézni a lovakat megnézhetem ha dolgoznak! Ez a egy plusz kikötésem van.

- Rendben, viszont akkor mindig lesz melletted valaki, mert a lábadat nem lehet terhelni...és... - itt félbe vágott.

- Jó Eric , már megadtam magam, belementem, a többi csak részletkérdés.

Angyali mosolyt küldött felém, de a szemei szomorúak voltak. Meglátjuk mi lesz az eredménye, a mi kis megállípodásunknak.