9.Fejezet

Sziasztok!
Megint rengeteget késtem a fejezettel, mentségemre szóljon rengeteget kell tanulnom mostanában és mivel lovas vagyok a jó időbel vissz jön a lovas szezon is, de igyekezni fogok a részekkel ígérem!
De könyörgöm, csak egy kommentet valaki... Olyan nagy kérés lenne? =/ tudjátok nagyon elszomorító hogy senki nem ír egy árva kukkot sem... de mind 1... =/
Jó olvasást Nektek!

 

 



9.Fejezet

Barátnő?!

Maya szemszöge

4 nap telt el, mióta elhagytam a kórházat, és itthon vagyok. Eric és a haverjai éjjel nappal itt ülnek nálunk és lesik minden kívánságomat, de nem veszik észre, hogy nekem a legjobb az lenne ha hagynának élni ahogy eddig.

- Lily, ideje dolgozni velük. Ma szabad-ugrózzunk velük. 170 legyen a max ma nekik. Jó?

- Tegnap is ugrottunk, nem lesz sok nekik egymás után 2 nap is ugrálni ilyen magasságokon?

- Tegnap csak 140ig vitted őket, a versenyen 165 lesz, kell a magasság nekik, ki fogják bírni. - bátorítóan rá mosolyogtam.

- Te tudod, te ismered őket. Melyikkel kezdjük?

- Royal, Tina majd utána Big. Biggel kitartásozunk. Tegnap igen csak elszórakozta az agyát.

Felálltam az ágyról, hogy menjek segíteni neki, de amint kiegyenesedtem meg is bántam, ugyanis a törött bordám nem nagyon díjazta ezt a húzást. Mielőtt összeeshettem volna, két erős kar kapott el, majd kapott az ölébe, és ez a két kar Keviné volt.

- Na kislány, nem ugrálunk, még a végén Eric engem öl meg mert bajod esik.

- Kevin, tudok járni, nem cipelhettek 2 héten keresztül ölben. Nincs véletlenül próbátok vagy fellépésetek, vagy valami elfoglaltságotok? - bíztam abban hogy van és hogy végre nem leszek rájuk hagyatkozva. De nem így történt.

- Nincs Drága Maya, ne aggódj, tudunk rád vigyázni. Most adta ki Eric a nagylemezt és fejezte be a turnét, úgyhogy pihenőnk van jó darabig. - rám kacsintott és elindult ki a szobából.

3órvával később

Biget most melegíti Lily futószáron, Kevin és én pedig az időközben előkerült Ericcel, Alexel ültünk a pálya szélén és néztük, én néha be-be szóltam, hogy mit csináljanak. A pálya hosszú falán felépített folyosó igen hívogató volt a ló számára mert nagyon húzta felé a barátnőmet. A fiúk csak nézték a több száz kilogrammos izomtömeget, aki körbe-körbe szaladgált. Lily elengedte Big-et, és a ló már is a folyosónak rontott. Első egy kis X ugrás, majd 2 vágtára egy még csak 80centis oxer. Két körönként emeltük neki a szinteket, mire már is 155 centinél jártunk. Big most kezdte csak el élvezni, és a fiúk is csak lestek, hogy, hogy tud ekkorákat ugrani. 160 majd 165... és elértük a 170et... Emeltünk tovább... 175... 180...185... itt már Big is kezdett szuszogni, nem tudta mire ez a magasság. 190... Könnyedén vitte , de ennél magasabbat nem szeretnék mára neki. A srácok kipakolták az akadályokat, Lily addig sétált Biggel levezetés gyanánt. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy már csak arra eszméltem, hogy Eric a karjaiba kap és cipel magával a ház felé.

- Eljönnél velem egy második randira? - kérdezte miközben lerakott az ágyamra és leült mellém.

- Eric... Mért hülyítjük a rajongóidat? Mire jó ez neked és Tomnak? Mért nem valljuk be, hogy egyébként semmi sincs köztünk, csak barátság?

- Figyelj, én ezt a randit nem félrevezetésnek szánom, hanem mert tényleg randizni szeretnék Veled! Mert igazán csinos és kedves lány vagy, és megszeretnélek ismerni. - határozottan a szemembe nézett, és nekem ez igen csak jól esett. - Én nem a sajtó miatt szeretnélek nyilvánosság elé vinni, hanem mert mutogatni szeretném hogy „igen nekem ilyen gyönyörű barátnőm van” , mert igen...bevallom, szeretném ha nem csak az újságok miatt lennénk együtt, hanem a valóság miatt.

- Nézd Eric... én...én szívesen elmegyek veled randizni, de szerinted bírnánk együtt hosszútávon? Te híres énekes vagy, én pedig egy felkapott versenyző. Alig találkoznánk, és abból csak az lenne, hogy te megcsalnál engem, vagy én megcsalnálak téged ha épp találnánk jobbat a másiktól... Mennyire illek én bele a Te életedbe?

- Tökéletesen beleillesz. A találkozásokat megoldanánk...A turnét is...mindent...csak kérlek próbáljuk meg. Igazából. Mutassuk meg a világnak hogy mi igen is meg tudjuk oldani azt amit mások lehetetlennek képzelnek.

- Nem tudom Eric... tényleg... te egy nagyon helyes srác vagy, és ahogy eddig ismerlek tetszik is amit látok, de nem tudom. Nem szeretnék csalódni...

- Nem fogsz ígérem, csak egy esélyt adj, hidd el nem fogod megbánni... - kicsit közelebb ült hozzám és egyik kezével kisimított egy kósza tincset az arcomból.

- Eric...én nem tu... - nem engedte, hogy befejezzem a mondatot, ugyanis lecsapott ajkaimra. Először félve az elutasítástól, de mikor észrevette, hogy nem fogom ellökni magamtól bátrabb lett. Nyelve utat tört magának és édes táncot járt enyémmel. Kis idő múlva pihegve váltunk szét, és én nyakába fúrtam arcomat.

- Ne mondd, hogy te nem érzel semmit, kérlek. Ha így volna, most nem csókoltál volna vissza.

- Nem fogok neked hazudni, de ha...

- Ha meg mered bántani a húgomat, komolyan Eric, akármennyire is összehaverkodtunk az elmúlt napokban, beverem a képed. - lesett be a bátyám a szobám ajtaján és vigyorgott Ericre.

- Nem fogom haver...nem fogom...

Csillogó szemekkel nézett rám, és választ várt. Megvártam míg a tesóm elballag és újra csak mi leszünk Ericcel. Félve ránéztem, és bátorítóan rámosolyogtam, mire Ő magához húzott és megölelt. Fejemet újra vállába fúrhattam, és a nyakába pusziltam, amibe Ő beleborzongott. Azt hiszem nem fogok csalódni benne.

8.Fejezet

Sziasztok!
Neharagudjatok, hogy ilyen nagyon sokat kellett várni az új részre, de rengeteg problémám volt az elmúlt időszakban, ami mellett nem voltam képes írni. :( De most újult erővel itt vagyok 2 hetente szereném a frisst hozni nektek! :) De örülnék neki ha kommentelnétek is!!! Mert így nem tudom , van e értelme még tovább írnom az egészet.

8.fejezet

A baleset...

Eric szemszöge

Maya nagyon jól ment a versenyen, délután haza is értünk, elpakoltak a lányok, minket addig beküldtek a házba. Maya amióta hazaért azt hajtogatja, hogy hulla fáradt, viszont van még 3 ló akikkel ma dolgoznia kell. Nehezen, de többszörös túlerővel lebeszéltük a további 3 ló lelovaglásáról és felküldtük a szobájába pihenni, mi pedig a srácokkal hozzám, hazajöttünk.

Másnap délelőtt

Már a konyhában ültem, mikor megcsörrent a szobában a mobilom. Berohantam érte, és mint láttam nem kellett volna sietnem, csak Alex volt az.

- Mindjárt indulok Alex, 10-15 perc és ott vagyok érted. - ezzel kezdtem, ugyanis megígértem neki hogy mielőtt mennék Mayáékhoz, felveszem őt is.

- A kórházban vagyok Eric! Maya megsérült, és az orvosok nem mondanak semmit. - hadarta el haverom egy szuszra.

- Máris ott vagyok!

Ezzel letettem a telefont és már rohantam is a kulcsaimért. Rekord idő alatt értem a kórházba, és mentem oda az információs pulthoz. Megmondták, hogy a 3. emeleten van, a 307-es szobában. Amilyen gyorsan csak tudtam mentem is fel, mire az emeletre értem, már látni lehetett a fényképezők villanását a szoba ajtajából. Újságírók és egyéb fotósok. Nagy léptekkel mentem feléjük és kisebb nagyobb erőfeszítésembe került eljutnom az ajtó küszöbéig ahol 3 rendőr állt, és fogták fel a fotósokat. Engem beengedtek, persze fel is ismertek rögtön, de most ez volt a legkisebb bajom. Bent volt a szobában Alex, Kevin, és Lily. Maya üres tekintettel félig ülve félig fekve a kórházi ágyban. Mellé léptem és leültem az utolsó kis székre mellette.

- Mi történt Maya? - ránéztem, de csak fájdalmat láttam a szemében amikor Ő is rám nézett, de csak megrázta a fejét , és újra maga elé bámult.

- Harry-vel felbuktak gyakorlás közben, és a ló ráesett, konkrétan maga alá temette őt. - nézett rám Lily.

- Hogy estek el? - alig akartam elhinni, tegnap még repültek az akadályok felett, ma meg ez történik.

- Egy teljesen jó kis pályát tett fel maguknak Maya, 130 magasra, amekkora a versenyen is volt. Azt mondta ha már az ő lovaival gyakorolt, és végzett is, akkor még felül Harryre is, hogy távolságot tanítson neki. De az a távolság nem jött be a tripple bar-nál, és … - itt elakadt a szava, és sóhajtott egyet. - és Harry nem hallgatott rá, csak ment a bolond fejével, hamar ugrott el, nagyon hamar, és beleugrott az akadályba, elvesztette ő is az egyensúlyát és elesett, Maya pedig alá esett. Elájult, és borzasztó rendellenes pózban feküdt a földön mikor Harry felállt róla. Azt hittem sokkal nagyobb lesz a baj, mint ami eredetileg van most.

- Mit mondtak az orvosok? - Maya-t néztem, de ő csak bámult maga elé továbbra is.

- Három bordája eltört, a jobb bokája megzúzódott, és a jobb válla is kiugrott. Nem akarják engedni az orvosok a válogatóba.

- Én sem szívesen engedném el, a bordatörés nem játék. - a mondat második felénél végig simítottam Maya karját, mire rám nézett könnyes szemmel.

- Nem döntheti el senki helyettem, hogy hová megyek és hogyan. Erre vártam egész életemben, nem adom fel egy ilyen sérülés miatt! - nyöszörögte, fogait összeszorítva.

- Ebben igazad van, nem dönthet helyetted senki, de te sem gondoltad ezt most komolyan. - kérlelő szemeket meresztettem rá.

- De Eric, ez komoly, Lily majd dolgozik a lovakkal, szabadugróban majd ugranak is. Jók lesznek a versenyre, és én is rendbe jövök addig.

- Nem gondolhatod komolyan Maya! Ne légy ilyen bolond, hogy ilyen sérülésekkel te, elmész a döntőre! Ki van zárva! A szüleied se engednék meg szerintem, és én sem engedem! - mélyen a szemébe néztem, és komoly hangon mondtam végig ami neki céloztam.

- Miért Eric?! Ki vagy te nekem hogy megtilts nekem bármit is?! Csak azért „járunk” mert a menedzsered nem akart köréd balhét vagy egyéb felhajtást. Vagy erre már nem emlékszel? - ez most kicsit szíven ütött, de részben igaza is van, részben pedig feldúlt és elkeseredett. Védekezik az ellen, ami nyilvánvaló.

A szobában fogni lehetett a csendet, és a feszültséget. Pár perc múlva a többiek kimentek a szobából és csak ketten maradtunk Mayával. Ő még mindig csak nézett maga elé, könnyes szemekkel. Megértem Őt...egy álma törne ketté, és az egész eddigi munkája, ha nem mehetne a versenyen, de magára is gondolnia kéne, az Isten szerelmére. Nem akarom, hogy baja legyen, de azt sem hogy szenvedjen. Kompromisszumot kötök vele.

- Nézd Maya, mi lenne ha megegyeznénk valamiben?

- Mégis miben? Hogy a média előtt még feleségül is elveszel, csak hogy „megvédhess” a válogatott verseny elől? Ki van zárva. - sekélyesen felkacagott, fájt neki, minden mozdulat.

- Vicces kislány. De nem, bár ha gondolod megejhetjük a későbbiekben az esküvőt is. - kacsintottam rá pimasz mosollyal az arcomon. - De egyébként, mi lenne ha te a verseny napjáig veszteg maradnál és gyógyulnál, és ha még akkor is úgy érzed, hogy menni akarsz mész...már ha az orvosok is bele egyeznek, bár nem szeretnénk, hogy bajod essen...ha nem leszel jobban, és ezt a dokik is igazolják akkor halasztod, mert az életeddel játszol!

- Az esküvőt inkább halasszuk, a rajongóid megölnének életem. - ravasz mosolyra húzódott a szája, de nem mert mellé felkacagni, a bordáinál hasogató fájdalom miatt. - Az ajánlat megfontolandó, de megnézni a lovakat megnézhetem ha dolgoznak! Ez a egy plusz kikötésem van.

- Rendben, viszont akkor mindig lesz melletted valaki, mert a lábadat nem lehet terhelni...és... - itt félbe vágott.

- Jó Eric , már megadtam magam, belementem, a többi csak részletkérdés.

Angyali mosolyt küldött felém, de a szemei szomorúak voltak. Meglátjuk mi lesz az eredménye, a mi kis megállípodásunknak.

7.Fejezet

Sziasztok! Nagyon nagyon nagyon sajnálom ezt a hosszú csúszást, de élni nem volt időm sajnos. :( sokat kell tanulni és nincs időm géphez jutni, de gyorsan feldobom nektek a 7. fejit. sietek amint tudok a 8.kkal  is. puszi nektek :)
De nem mellesleg örülnék egy egy kósza kis Kommentnek is...mert így nem tudom hogy jó e amit írok vagy sem , és nem tudom a véleményeket.

7.Fejezet

Hétvégi verseny

Maya szemszöge

A randi és az sms óta három nap telt el. Már csütörtök van, és a barátnőm tegnap hozta a lovát, hogy még ma tudja vele egy utolsót itthon edzeni, a verseny előtt. Szombaton viszem Harry-t az első 130-135-ös pályájára. Otthon is ugrott már ilyeneket, de nem valami stabil, és megkértek legyek én a ,,tesztnyuszi” vele élesben. Hát mért ne. Most raktam össze egy 130-as pályát neki, mára elég lesz az is. Raktam ki meredeket, oxert, tripple bart, vizes tálcát, még kőfalat is rakattam ki délelőtt a lovászokkal. Egyszóval mindent.

2órával később...

Harry nagyszerűen ugrik, egyet sem vert, bár nagyon figyelni kell vele a távolságokra, mert nem ugrik el bárhonnan. Bár most muszáj volt neki, mert én fékből is beleugratom őt vagy mást nem bele boríttatom az akadályba , csak azért is hogy neki merjen menni utána. Háromszor próbált meg a kőfalnál satuféket nyomni, de egy határozott ,,na neeemáár” után egyszerű volt. Holnap fürdetés, sörény fonás és bogyózás, egy kis esti futószár, és kész is a szombati napjára.

Szombat, reggel 11 óra, már megy a verseny (Maya a 32.induló, Országos Kupa Döntő, 6éves mének, Maya az egyedüli női lovas ebben a kategóriában)

- Felkészül Maya Owen, HarryLa'Jin-nel, majd Mark Ingels, Joystickkal.

Amint ez elhangzott szóltam a lovastársaimnak a melegítőn, hogy helyet az oxeren. Kétszer megugrottuk mind a két irányból, ferdén is, és minden szögből. Jó lesz az. Beálltunk a kapuba, hogy ha nyitják már mehessünk is, hogy több időnk legyen megnézni az akadályokat.
- Sok sikert Szépségem. - szólalt meg egy komoly, mégis barátságos hang mellettünk, de már ránézni nem volt időm, mert nyitották előttünk a kapukat. Így egy villámgyors bólintás után beléptünk a pályára, majd laza, még is összeszedett vágtában körbelovagoltuk a pályát, úgy, hogy Harry minden akadályt lásson ha csak egy pillanatra is. De egy akadályt nem gyakoroltunk...és nem is látott még ilyet... az öt szintes legyező... széles és hosszú ugrás... és ez a negyedik elem.
Csengettek... Beálltam a bírók elé, köszöntem, és 4 lépés hátra után beugrattam vágtába. Első elem egy csinos kis széles meredek volt, könnyű szerrel vitte át. Második egy igen csak szétszedett oxer, majd harmadiknak egy hátra arcos , az oxer melletti meredek... és most jön a legyező... vágtázunk felé... érzem ahogy feszül az izom a lovon. Csizmázom a lovat, megcsípem pálcával de a ló tovább feszül és satuféket nyom, eközben csak annyit hallok hogy a barátnőm a pálya széléről kiabál hogy ,,Gyerünk Harry” , és több hang sikongatja hogy ,,Úr Isten...te jó ég” … miközben a ló satufékkel csúszik tovább a füvön az akadálynak, én is szólásra nyitottam a számat.
- Harry neemááár! - elég hangosan szóltam rá, mellé hátracsaptam a farára is a pálcával... és a csúszásból egy hirtelen elrugaszkodás lett és megugrotta. Hallottam ahogy a pályán kívül ujjonganak az ismerősök, de mentünk tovább még hátra volt 8 elem. Ezután jött egy hármas ugrás, aminek az első eleme meredek, majd oxer és a harmadik a tripple bar. Mentünk tovább, vizestálca , majd egy kőfal, még egy oxer, majd az utolsó két elem, a meredek és az utolsó oxer. És vége a pályának. Hibátlan pályát mentünk Harryvel.

- Maya Owen, HarryLa'Jin-nel. Hibátlan pálya, 1,35század másodperces pályaidő, ezzel átvette a vezetést.
Kiügettünk a pályáról, és már barátnőm, Lily, várt rám, 3 fiúval. Nem is akár kikkel. Eric, Kevin és Alex voltak.

- Úr Isten Maya!!!! El sem hiszem...te jó ég...Harry...fantasztikusak voltatok! - ugrált barátnőm, hol a lábamat ,,ütögette” hol a ló nyakát.
- Na ugye fiúk, hogy megmondtam, Maya a legjobb lovas?! Most már hisztek nekem? - nézett Lily hátra rájuk. A srácok még mindig kerek szemekkel méregettek.
- Igen Lily, valóban igazad volt, Ő a legjobb. - Kevin szólalt meg először, a másik kettő csak bólogatott.
- Na jó, ti higgadjatok le, szerintem még van 4 lovas és vége, ennek a kategóriának. Én meg addig sétálok vele.

20perccel később

- Kérjük a lovasokat, vonuljanak be a pályára. Eredmény hirdetés következik.

Mindenki szépen be sétált a lovával, sorba álltunk egymás mellé és vártunk.
- Nos, a résztvevők közül, az első három helyezett kupát,szalagot,pénzdíjat és egyéb lovas ajándékot kap. 4.helyezettől 6.helyezettig szalagot és lovas ajándék, a többieket pedig helyezésnek megfelelően számozva kapják a szalagokat és kisebb lovas ajándékokat. Lássuk a harmadik helyezettet, aki nem más mint... Loenzo Kludy, Gigantic nevű lovával. Gratulálunk. Második helezett, nem más mint....Mark Ingels, Joystick nyergében. És az első helyezett, az ebben a a kategóriában egyedüli női lovas...és aki jövőhéten az Olimpiai válogatott csapatába való bekerülésért fog versenyezni...Maya Owen, Lily Stay lovával, HarryLa'Jinnel. Gratulálunk az első háromnak!
Innentől nem tudtam felfogni. Megnyertük...Harryvel nyertünk, nem is akár milyen versenyen. Végig mondták ki hanyadik lett, majd elindították az indulót, amire tiszteletkört tettünk, míg az el nem halkult.
Nagyszerű verseny volt, és nehéz pálya.
- Na srácok, én fáradt vagyok. Tegyétek magatokat hasznossá és amiket odaadok valakinek az viszi is a szállítóhoz Lilynek hogy bedobálja a helyére. Oké?
- Ahaaaaaa. - elnyújtották a választ, de szépen csinálták amire kértem Őket.

Délután 5 , már otthon

- Hulla vagyooooooook. - 20perce nyavalygok Ericnek, meg a haverjainak, akik nálunk vannak amióta haza értünk.

- Menj és pihenj le. Jó versenyen vagy túl, megérdemled hogy ma korábban menj aludni, és ne esti műszakban dolgozz a tieiddel. Majd holnap fél órával többet mennek. - próbált hatni rám Lily.
- De jövőhéten döntő és....
- És ma akkor se ülsz többet lóra. Az hiányzik még nekem, hogy a média azt híresztelje rólam, hogy hagyom a barátnőmet, hogy túlhajszolja magát. Na ne mááár Maya, ezt nem teheted velem. - vigyorgott rám Eric, 1000wattos fogsorával.
- Jó...de csak ma, és holnap segítetek akadályt pakolni! - nyújtottam felé a jobbomat.
-Rendben van.
Ericcel kezet fogtunk, ők hazamentek, Lily nálunk aludt, Harry-t is nálunk szállásoltuk el, és még pár napot marad, Lilyvel együtt. Mi is felmentünk, Lily a vendégszobába, én pedig az enyémbe. Gyors zuhany után, bevágódtam az ágyamba, és vártam mit hoz a holnap.

Szülinap :D

Sziasztok :D

Szerintem tudjátok milyen nap is van ma. Október 29. :D Ezen a napon született Eric Saade!! :D Úgyhogy ezúton kívánjunk/kívánok Neki Boldog Szülinapot! :D

A fejezet készül, hamarosan fel is rakom. :)
Puszi nektek :)))))))

:)

6. Fejezet

Sziasztok, megkésve bár, de itt a fejezet. Jó olvasást, és kérlek, kommenteljeek :):) sok puszi :)

 

 

 

6.Fejezet
Első randi...

Eric szemszöe

Fejben már mindent elterveztem a randira. Elviszem az egyik legjobb étterembe a városba, ami mellesleg a kedvencem is, majd utána hajókázni vinném a Riddarfjärden folyó egyik csendesebb szakaszára. Szép lány, és nagyon kedves. Igazi sportos alkat, de biztos vagyok benne hogy a lovanadrág és póló együttesen kívül, a nőiesebb ruhák piszkosul jól fognak neki állni.

A randi előtt 2órával

Nem rég értem haza táncpróbáról, de még előtte mindent elintéztem ami az estéhez szükséges. Remélem Mayának is tetszeni fog. Próbán a srácok végig Mayával cukkoltak, mert szerintük nekem csak arra kell, hogy túllépjek Mollyn. Mert, hogy így könnyebben elfelejtem és hogy Mayát szerintük csak ágyba akarom vinni. Nem tudom mit akarok a jövőben, majd eldől...egyenlőre jól akarom érezni magam.

Maya szemszöge

Reggel egész korán keltem, felöltöztem, lementem reggelizni majd kimentem a lovakhoz. Ma csak laza nap volt, mind a hármat kivittem egyesével terepre, de csak ide a közelbe, a szántóra. Majd mikor végeztem a nagyokkal, foglalkoztam kicsit Russellel is. Annyit voltam kint, hogy igen csak elszaladt az idő. Beszaladtam, azon belül fel a szobámba, és még azon belül is a saját fürdőmbe. Gyorsan lezuhanyoztam meg hajat mostam, majd mikor magamra tekertem a törölközőmet, fogat is mostam. Bementem a szobámba, felvettem a fehérneműimet amiket már kiraktam, majd visszamentem a fürdőbe, megszárítottam a hajam, utána pedig hullámosra sütöttem. Feltettem egy alap sminket és késznek nyilvánítottam magam. Besétáltam a gardróbomba és elkezdtem kutatkodni a ruháim között, és megakadt a szemem azon a ruhán , ami még egyszer sem volt rajtam. Egy csontszínű, pánt nélküli ruha, a derekán egy fehér szalaggal. Egyszerű, mégis mutatós és elegáns.

Felkaptam magamra, majd megkerestem a kis fekete topánkámat ami mellé felvettem. Nem sok magassarkút hordok, de ez a 10centis tűsarkú a kedvencem. Elővettem egy hozzávaló táskát, beledobáltam amire szükség lehet, pl.: telefon,kulcsok és a többi... Ránéztem az órámra és már hétóra ötvenöt percet mutatott. Még kentem egy kis szájfényt a számra, mikor csengettek. Mivel itthon senki nem volt rajtam kívül, így leszaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.

- Szia Eric. - mosolyogtam az előttem álló srácra.

- Szia. - mosolygott rám, majd tetőtől talpig végigmért. - Gyönyörű vagy Maya. - és még rám is kacsintott.

- Köszi, te sem festessz rosszul. - pimaszul rá villantottam a legangyalibb mosolyomat.

- Mehetünk, Szépségem? - este a telefonba is szépségemnek hívott, de így élőben még szebben hangzik a szájából.

- Igen, persze.
Bezártam az ajtót, majd a kocsihoz sétáltunk. Eric kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót, majd miután beültem a kocsiba be is zárta, és nem sokkal utánam ő is bevágódott mellém.

- Még mindig nem árulod el, hogy hová is megyünk? - néztem rá hatalmas szemekkel.

- Annyit elárulok hogy először vacsorázni fogunk, de hogy hol azt nem, majd meglátod. Utána pedig van még egy meglepatésem számodra.

- Hát rendben. - kedvesen rámosolyogtam, majd kinéztem az ablakon.

Az út nem volt épp csendes, beszélgettünk mindenről, megtudtam hogy a szülei elváltak és van egy idősebb édestestvére Lina, és 6 fiatalabb féltestvére, névszerint Arvid, Ida, Noorah, Liza (az életben Lara a neve by.:szerk.) , Laila és Aya. Megtudtam, hogy mielőtt szólókarrierbe kezdett volna, benne volt egy What's up nevű bandában, és nagy nyüstölés után énekelt is nekem az egyik dalból egy részletet. Már amire még emlékezett. Elmondta, hogy a teljes neve Eric Khaled Saade, és hogy 1991.október 29-én született, tehát most 21 éves. Ő is kérdezett, én is elmondtam neki, hogy van egy bátyám Tom, és hogy én 1995.január 17-én születtem. A kedvenc színei a fekete,szürke,piros,lila. Nekem a piros és a kék bármely árnyalata. És még pár ilyen apróságot. Mikor odaértünk az étteremhez, kiseített az autóból, majd belé karoltam, és úgy sétáltunk be az étterembe.

2 órával később

A vacsora isteni volt, és Ericcelnagyon jókat lehet ebszélgetni. Kedves és hatalmas humora van. Rengeteget mesélt magáról, és én is magamról, ezálltal sokminden kiderült a másik fél előtt. Beültünk megint a kocsiba, és ismét rengeteget beszélgettünk, míg célhoz nem értünk. Egy gyönyörű hajóhoz, mentünk, aminek a kulcsát a kezében lóbálta. Inkább nem kérdeztem semmit, csak elfogadtam a segítő kezeket, hogy átmásszak a hajóra. Elindultunk , majd ahogy isztes távra értünk a kikötőtől, leállította a hajót és odajött mellém.

- Ez az egyik kedvenc hejem. Csend van és nyugalom, itt nem zavarnak a fotósok és a riporterek.

- És most hogy hogy felfedted ezt előttem? - fordultam felé.

- Furcsa lesz így kimondani, ennyi ismerettség után, de bízom benned, és nagyon megkedveltelek ezalatt a rövid idő alatt. Annyi mindent meséltél magadról, hogy kezdem úgy érezni mintha már rég ismernélek. - kacagott fel kedvesen.

- Hát...én is megkedveltelek, meg amiket meséltél, tényleg...mintha rég ismernénk egymást. - mosollyal fogadta szavaimat. Közelebb ült hozzám és átkarolt, úgy húzva magához, míg én fejemet a vállára hajtottam. Így ültünk egy darabig, a holdat néztük, nem szóltunk semmit, mert ide nem kellettek a szavak, így volt tökéletes. Kezdtem már kicsit fázni , így elindultunk vissza a kikötőbe. Kiérve, a kocsiig gyalogosan megtett utat kéz a kézben tettük meg, csendesen. A kocsiban szintén csendben ültünk, de amikor nem épp váltott akkor a kezemért nyúlt és összekulcsolta ujjait az enyéimmel. Megálltunk a házunk előtt, és ültünk a kocsiban, nem engedte el a kezemet, tehát valamit még mondani akart, és igazam is lett.

- Mikor lesz versenyed?
- Hétvégén elviszem barátnőm lovát egy versenyre, de a döntő az jövőhéten lesz. Miért?
- Csak mert szeretnék elmenni megnézni, és vinném magammal a hiperaktív húgomat is. De várjunk csak...miért te mész barátnőd lovával? Mért nem megy ő?
- Azért mert a lónak ez lenne az első 130-135-ös pályája, eddig csak 110-115-n ment. És megkért rá hogy vigyem el én.

- De vigyázz magadra...jó? Ne hogy valami baj legyen ebből... - mondta a mondandóját de félbe szakítottam.

- Semmi baj nem lesz. Rendes kis ló, ment amikor kell, a legrosszabb helyekről is elugrik. Ne aggódj. Rá mosolyogtam, majd elengedtem a kezét. 

- De most megyek, mert egy: már késő van, és ha jól emlékszem neked holnap koncerted lesz, nekem pedig edzésem. Jóéjt Eric!

Nyomtam egy puszit az arcára, és bementem a házba. 1 órával később jött egy sms-em.

Nagyon jól éreztem magam veled. Remélem megismételjük a közel jövőben. E.
U.ir.: Gondold azt hogy most is veled vagyok.



Ne haragudjatooook :(:(

Sziasztok! :)
Nagyon nagyon sajnálom hogy ennyire kések a következő résszel , de annyira nem tudtam magam utól érni, hogy kialudjam magam, így a suliba alszok 1-2 igen csak érdekfeszítő órán... :") A következő fejezet már félig megvan, és a következő 5 rész is megvan már fejben, igyekszem már gépelni nektek és felrakni!!! :) De tényleg nagyon sajnálom, ígérem pótolni fogom amit elmulasztottam most. :)
De szeretnék kérni egy ici picit. :) ha olvassátok a fejezeteket, kérlek titeket kommenteljetek, hogy jó e, vagy nagyon rossz... ha nem tetszik valami akkor azonn változtatok! :)
Nagyon sok puszi nektek és hamarosan fejezet! :)

nektek küldöm :) nekem most ez a kedvencem :)

5.Fejezet

5.Fejezet
Ismerkedés...



Maya szemszöge
- Nos ha már ,,járunk” jó lenne tudnunk a másikról 1-2 infót. Nem gondolod? - törte meg előbb a csendet.
- De...igen...igazad van Eric. Gyere, ezt inkább ne itt beszéljük meg, mert itt mindennek füle van.
Átvezettem Ericet a hátsó kerthez, amin keresztül mentünk és az én kis személyes padocskámhoz telepedtünk te.
- Mikor lesz a döntő? És hol? - kezdeményezett Eric.
- 2hét múlva, Malmöben. De figyelj...csináljuk azt hogy te kérdezel egyet, és én is egyet. Amolyan kérdezz felelek.
- Rendben, de akkor kérdezz. - mosolyodott el a popsztár.
- Mióta énekelsz?
- Egészen kicsi korom óta szerettem énekelni. Először focista akartam lenni, de aztán jott egy lehetőség énekléssel, és éltem vele. Azóta csak annyit focizok amennyit a srácokkal szoktunk. Te mióta lovagolsz/versenyzel?
- Nagyon kicsi korom óta ezt csinálom. 9évesen megcsináltam a rajtengedély vizsgámat és azóta versenyzem is. Mi a kedvenc időtöltésed?
- Hmm...mikor magányra vágyom, elbújok a kis rejtekhelyemre a városon kívül. Senkinek sem mutattam még, de ha szépen kérsz rá édesem akkor majd egyszer megmutatom neked. Mesélj a lovaidról, meg a velük való kapcsolatodról.
- Először is drágám...az édesem, és egyéb jelzőket csak a nyilvánosság előtt, itthon nem kell játszani. Másodszor pedig a ,,kérdésed”. Hát Tina a legidősebb köztük. 11 éves, hannoveri fajtájú. Van egy 1éves csikója Russel, aki Royaltól van, aki szintén az enyém, a nagy sárga. Ő 9éves, szintén hannoveri. A negyedik pedig Bigi, mármint Big Boy. Ő 6 éves, szintén hannoveri, ugrásra született, nem volt nehéz dolgom elérni nála ezt a tudás szintet amin most van. Borzasztóan értelmesek és tanulékonyak, élvezik a munkát, mert nem sablonban nyomom nekik minden nap, hanem van amikor terep, vagy fürdetés, vagy bármi más egyéb, hogy kicsit változatos legyen nekik a meló. Amt ma láttatok, az neki egy kis könnyű edzés volt.
- Ha ez a magasság a könnyű, akkor mi az ami már nehezebb nektek? - mutatott maga mögé a popsztár a kis pályára.
- Bigivel eddig 185-ig mentem fel, de menne neki magasabbra is. Royallal 190-195 volt a legnagyobb, de Tinával még mielőtt Russel közbejött volna megvolt a 210 is.
- Akkor keményen tolod velük az ipart.
- Igen, nem is szándékozom egyhamar abba hagyni. Te sportolsz valamit?
- Ha van időm, elmegyek futni a közeli parkba, de inkább a konditeremben vagyok.
- Azt ne mondd, hogy te is tömöd magad a sok löttyel meg kapszulákkal, mert rögtön kitagadlak.
- Á dehogy. Megdolgozok én ezekért a kockákért és izmokért. - mutatott a karjára meg a hasára.
- De azért nagyon ne bízd el magad popsztár, még a végén kiderül, hogy a lányok nem a hangod miatt szeretnek hanem a tested miatt.
- Csak nem. Mit szólnál ha nem csak a látszat kedvéért lennénk együtt? Nem lenne kedved inkább rendes randihoz? Aztán meglátjuk mit hozunk ki belőle? - nézett rám barna csillogó szemeivel.
- Hát...nem is tudom. Nem is lenne időnk a másikra Eric...te énekes vagy én pedig sportoló. Nem tudnánk elég időt tölteni a másikkal ahhoz hogy legalább kiismerjük egymást.
- Hé. Előbb csak próbáljuk meg, aztán majd meglátjuk mi lenne belőle. Kezdésnek egy vacsi velem, holnap?
- Na jó...rendben. - rámosolyogtam, mire ő viszonozta azt.
- Remek. 8-ra érted jövök. Elegánsan öltözz, de ne túl feltűnően. - rám kacsintott és felállt. - De most mennem kell. Akkor holnap hétkor, édesem.- kézfejemre nyomott egy csókot és el is illant a szemem elől.
Remek. Mibe keveredtem már megint bele?! Addig ültünk itt Ericcel, hogy teljesen kiment a fejemből Bigi, akit kiengedtem a nagy legelőre edzés után. Kisétáltam a kapuhoz, fütyültem egy nagyot neki, mire már vágtázott is felém a nagy mamlasz testével. Bevittem a helyére, raktam be neki szénát, zabot majd bementem a házba. Felmentem a fürdőbe, magamra zártam az ajtót, levetkőztem, beálltam a zuhany alá és lemostam magamról a mai nap fáradalmait. Mikor végeztem megtörölköztem, majd a köntösömet felvéve, átmentem a szobámba. Felvettem a pizsamám, ami jelenleg egy francia bugyi és egy XL-es póló, ami kb. a combom közepéig ér. Bevágódtam az ágyamba, mire megkordult a gyomrom. Muszáj voltam lemenni a konyhába enni valamit, de maradtam a müzlinél. Végeztem , elmosogattam , elpakoltam majd vissza felslattyogtam az emeletre, a kicsiny kis birodalmamba. Befeküdtem az ágyamba, mire elkezdett csörögni a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, mire az az Eric nevet villogta.
- Szia Eric, azt ne mondd, hogy ennyire hiányoztam.
- Szép jó estét édesem. De igen, nagyon hiányoztál nekem. De komolyra fordítva a szót, változott a terv, elegánsan öltözz , de vegyél alá fürdőruhát is. Vacsi utánra van egy kis meglepetésem.
- Jójó. De épp aludni készültem. Van még valami, vagy megvalósíthatom a tervemet?
- Ami azt illeti van. Mi van rajtad? - itt valahogy el tudtam képzelni azt a kaján vigyort a képén.
- Eric. Ne szórakozz, kérlek. Hulla vagyok. - itt már elmosolyodtam én is a hülyeségén.
- Rendben szépségem, akkor holnap 8. Nem kések.
- Jóéjt Eric.
Ezzel le is tettem a telefont, majd mély álomba szenderültem.